1. rész - Csata és az igazság

A nevem Izabella Dunken. A férjem Edward Anthony Masen Cullen. 3 gyermek édesanyja vagyok. Gyermekeim neve Reneesme Cullen, Anthony Cameron Cullen, és a legkisebbik gyermekem neve, Eliza Amélia Alice Dunken. Békében éltünk, ám egy nap megtámadott minket a Volturi s hiba próbáltam megmenteni őket, nem sikerült. Carlisle és a többiek elvesztették a csatát. Nekem sikerült megmentenem a gyermekeim életét. Rájöttem, hogy Edward is részt vett a csatában és a keresésére indultam. Mielőtt megláttam Aro próbálta meggyőzni, hogy csatlakozzon hozzá.

-       Edward! - Szóltam neki. Észre is vett és megindult felém, de Jane kínozni kezdte.

-       Bella menekülj a gyerekekkel – mondta kínok közt szűrve a szavakat.

-       Na azt már nem hagyom, hogy a gyermekeink apa nélkül nőjenek fel. Adok én annak a szukának, ha még egyszer meg meri tenni. – Feleltem, majd Arohoz fordultam - Aro jobb lesz, hogy elmentek, mert a tűzzel játszol. Nem volt elég, hogy a családomat tönkre tetted. - „Úgyis feltámasztom őket, ha tudnám, hogyan lehet” – gondoltam magamban.

-       Ifjú Bella látom, hogy nagyon harcias vagy, akár csak Eliza. De a Volturi-t senki se tudja legyőzni, miből gondolod, hogy te le tudnád győzni? – Incselkedet velem Aro.

-       Ha valamelyikőtöket legyőzöm, akkor engem és a családomat békén hagyjátok, ha nem akkor megölhetek.

-       Rendben!

-       Bella ne csináld.  - Kérlelt Edward.

-       Edward tudom, mit csinálok – mondtam neki gondolatban, hogy Aro-t fogom kihívni párbajra. Csak bólintott.

-       Megvan, hogy kit fogsz legyőzni?

-       Meg. Te leszel az, Aro Volturi.

-       Rendben – felelte.

A harc elkezdődött Aro próbálta a karomat kicsavarni, de mindig kudarcba fullad, s ettől Aro nagyon kezdet kiborulni. Időközben rájöttem, hogy a tüzet is tudom használni ellene, mert ahhoz csak a düh kell. Akkor nagyon dühös voltam és sikerült Aro-t megölnöm. Nekem támadtak a Volturi katonái, de mindhiába, mert ez a tervük is csődöt mondod. Megfordultam és a férjem valamint a gyermekeim ott voltak már. Másik két vezetőt Caius és Marcus elintézhettem volna, de míg Caiust megöltem, addig Marcuson megkegyelmeztem.

-       Miért tetted Bella? – Kérdezte Marcus.

-       Mert te nem akartad az egészet, ezért megkegyelmeztem neked. De van egy feltétele annak, amiért megkegyelmeztem, hogy eltűnsz, és ez legyen végleges. És én újra élesztem az egész Cullen klánt.

-       Az nem lehet! Ahhoz gyógyítónak is kell lenned.

-       Tudom. Megvan hozzá a képességem.

-       Hogyan? – Kérdezték Edward és a gyerekek egyszerre.

-       Nem vagyok átlagos vámpír, hanem boszorkány a valódi énem.

-       Boszorkány a feleségem. Te jó isten. – Sápadt egy kicsit Edward, azt azonban nem tudtam, hogy a harc miatti vérveszteség miatt, vagy a hallottak miatt.

-       Nyugi mielőtt vámpírrá változtattál én voltam az utolsó Hold hercegnő ükunokája. Üknagyanyámat Elisa Amélia Dunken, üknagyapám Christian Black.

-       Hogyan? Ez lehetetlen.

-       Feladták a halhatatlanságukat és emberként éltek.

-       Így már értem. Ezt miért titkoltad el?

-       Mert akkor hamarabb rám talált volna a Volturi. Anyám Reneé, apám Charlie Swan. Hivatalosan Charlie Black. De semmi köze a farkasokhoz. Én vagyok az, aki visszaállítja a hatalmi egyensúlyt, amit akkor megdöntöttek. Aro volt az, aki meg akarta öletni az ükszüleimet, mert Eliza olyan erő birtokában van, hogy meg akarja szerezni magának. Így tehát Elisa és Christian még él, de titokba tarják. De most félre a további szócsépléssel, gyerünk ideje feléleszteni a családot.

-       Tudod, hogy kell? – Kérdezi Edward elképedve.

-       Persze. Nem egyszer gyógyítottam meg a gyerekeket is ilyen módon.

-       Oké, akkor gyerünk.  

Felélesztettem a Cullen családot és csodálkozva vagy döbbenten néztek rám. Elmondtam nekik, hogy én vagyok a Holdhercegnő ükunokája.

-       Kicsim miért nem mondta el az igazat rögtön?- Kérdezte Esme.

-       Féltem, ha megtudjátok, hogy boszorkány vagyok, akkor kitagadnátok – feleltem arra, amit tudni akarta.

-       Kicsim mi sose tagadtunk volna ki a családból, mert nagyon szeretünk.

-       Szóval gyógyítani is tudsz – mondta Carlisle elgondolkodva.

-       Igen. Nem egyszer gyógyítottam meg az unokáidat és a többieket is, de néha kitöröltem az emlékeitekből. Ne haragudjatok érte.

-       Hogy lehet ez?

-       Úgy, hogy valójában még van egy olyan képességeim is, hogy szárnyaim van, de ez adottság, ahogy neked is Edward. Láttam a jövőt. Ezüst szárnya van az egész családnak. Nekem vérvörös szárnyam van.

-       Ezt most komoly? – kérdezte a kis energia bomba Alice.

-       Igen. Elisa és Chris lánya, Alicia volt vagy hát még az is, amennyiben él még; én pedig az ő leszármazottjuk vagyok.

-       Miért titkoltad el?

-       Boszi hugicám ez nagyon jó – mondta Emmett.

-       Ők az ükszüleid?

-       Igen. Bocsássatok meg nekem. Ők nagyon fontosak nekem, nem hagyhatom magára a családot, ami felnevelt.

-       Megértjük Bella, de akkor is el kell foglalnod a jogos helyedet, ami téged illet. Alicia halála után senki sem élt elég hosszú ideig – mondta Elisa, miután odaért hozzánk.

-       Milyen jogos helyről van szó? - Kérdezték a többiek döbbenten.

-       Arról, hogy Bella a jogos trónörökös a családban, így őt illeti meg a korona – mondta Chris.

-       Elég! Van, még időm, hogy megfontoljam. De Mia, hogy-hogy ti éltek?

-       Ez könnyű, mivel a válasz egyszerű, mert nem adtuk fel a halhatatlanságot.

-       Így már értem.

-       Elisa és Chris ők az új családom. – Mondtam, miközben körbemutattam az időközben körénk gyűlt Cullen családot.

-       Nagyon örülünk, hogy vigyáztatok erre a makacs öszvérre - mondták Elisáék.

-       Akárki akármit mond, nekem akkor is, így is tetszik az én kis boszi feleségem. – mondta Edward és megcsókolt.

-       Értem, akkor holnap találkozzunk ugyanitt, ugyanekkor, ha nem is előbb. – Mondta mosolyogva Chris, majd megöleltek Lisával.

-       Holnap találkozunk, sziasztok – köszöntünk el Lisaéktól, s hazaindultunk.